Coney Island jellegzetes faborítású parti sétánya számtalan filmben tűnik fel, de talán a legfontosabb Coney Island-i vonatkozás az Annie Hall-ban van, rögtön a film elején (kb. a 3. percben), amikor Woody Allen a gyerekkoráról mesél, miszerint egy hullámvasút alatt nőtt fel, az apja pedig a dodzsemeket üzemeltette. Látunk egy olyan képsort is, ahol a szereplők egy parti büfében vásárolnak - nos mi is ilyenben ettünk ma. (Elég szar volt.)
Coney Island NY városának egyik legtávolabbi csücske, mégis metró visz ki egészen odáig. Amikor előjövünk a föld alól, mintha egy egészen más világba csöppentünk volna: mindenfelől latinos zene szól, szakadt, düledező épületek, bazár-hangulat, és persze mindenféle vásári mutatványosok és szórakoztatás. Allen - azaz Alvy Singer - apukájának dodzsem-intézetéhez is van szerencsénk, valamint egy tábla gokartot hirdet, amire be is fizetnénk, de a műintézményre nem lelünk rá.
Mindenfelé emberek, nyüzsgés, emelkedett hangulat. A levegő nagyon jó - ez már az Atlanti-óceán -, a tengerpart hatalmas, és tele van tűzdelve azonos távolságra elhelyezett szemetesekkel, valamint life-guard-okkal, akik a Cápá-ból már ismert kis emelvényükön ügyelnek a fürdőzőkre. Kb. 50 őr jut mintegy 5 fürdőzőre, viszont ahol szikla van a vízben, oda külön őrt helyeztek el, aki rászól az emberre, ha netán fel találna mászni. The Big American Kindergarten! Persze az embernek itt eszébe sem jutna nem szófogadni.
Sétálunk, Sári lógatja a vízbe a lábát, nézegetünk, fotózunk, élvezzük a napsütést. Aztán hamarosan ijesztő felhők tűnnek fel a láthatáron, így inkább bemenekülünk a New York Aquarium-ba, amit ugyanaz a Wildlife Conservation Society tart fenn, amelyik a Bronx Zoo-t is. Láss csodát, engem ingyen beengednek az újságíró-igazolványommal. Alighogy beérünk, elkezd eszetlen módon szakadni az eső, úgyhogy egy pillanatra megrekedünk a bejárati részen, ahol csak egy nagy akvárium van, benne néhány nagyobb hallal. Innen átszaladunk a fókák és egyéb sarki lények medencéjének alsó részéhez, ahol az üvegfalon át a víz alatt nézhetjük őket. Egy óriási méretű rozmár produkálja magát, úgy tűnik, szándékos show-t nyom a nézőknek, pl. szopogatja az uszonyát, mint valami csecsemő.
A fő attrakció persze a cápák medencéje: néhány egykedvű ragadozó úszkál a vízben, az egyiknek valami cafatok lógnak a fogazatáról... Nagyon ijesztő dögök, meg kell vallanom.
Számomra külön élmény volt a minegy három méter hosszú elektromos angolna medencéje mellett elhelyezett elektromos rezonanciamérő, vagy valami ehhez hasonló izé. Ez két fémhenger, közte egy oszcilloszkóp képernyőjével. Azt hivatott demonstrálni, hogy mindannyian bocsátunk ki elektromos hullámokat: rá kell tenni a kezünket a két érzékelőre, és a képernyőn futó hullámvonalakból látjuk a saját energiakibocsátásunkat és annak változását. Namost - nem viccelek! - amikor a Sári rátette a kezét, kb. háromszor akkorára lendült ki a hullámvonal, mint előtte nálam, vagy az utánunk következőknél (direkt meglestünk még másokat is). No comment. :-)
Érdemes megnézni az alábbi amatőr videót, amely Coney Island virágkorában készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése