Indián múzeum és New Jersey

A Smithsonian Intézet egy elképesztő méretű tudományos szuperhatalom, amelynek 19 múzeuma közül az egyik a National Museum of the American Indian's George Gustav Heye Center. Erre a NY-ban lévő intézetre Tomi - mint közismert indián- és cápaszakértő :-) - hívta fel a figyelmemet. A múzeumnak egy nagymúltú épület, a régi vámház ad otthont, ami - miután a vámolandó áruk döntően hajón érkeztek - Manhattan déli csücskén, az egykori kikötői terület, ma South Ferry - ahonnan a Staten Island-i komp indul - mögött található. Az épület 2007-ben volt száz éves, ebből az alkalomból szépen felújították és továbbra is kiemelt NY-i épületként üzemel, még saját honlapja is van.

Ahhoz képest, hogy az amerikaiaknak mekkora lelkiismeretfurdalásuk kéne hogy legyen az indiánok kiirtása ügyében, a gyűjtemény nem olyan rettenetesen nagy. Persze amit NY-ban látunk, az nem a teljes múzeum, csak annak egyik intézménye - a központi kiállítóhely Washington DC-ben van. A tárolókban főleg ruhák, mokaszinok, néhány használati tárgy, tarisznya van; akad sok fotó is és leírások az indiánok életmódjával kapcsolatban. Van térkép az ősi indián törzsek, kultúrák térbeli elhelyezkedéséről, a rezervátumokról, de valahogy nem sok szó esik arról, miként tűntek el Amerika földjéről... A teremőrök egyébként többnyire indián származékok és lelkesen válaszolnak a látogatók kérdéseire.

A múzeum után kisétálunk a parthoz, elhaladunk a Museum of Jewish Heritage mellett, de az indiánok kiirtása után nincs kedvünk mégegy népirtás dokumentumait végignézni. Útba esik a felhőkarcoló múzeum is, ahova egyszer már be akartunk menni, de akkor épp zárva volt. Ezt is kihagyjuk, mondván, a felhőkarcolókat teljes valójukban is nézhetjük itt, mi izgalmas lehet egy róluk szóló múzeumban? Arról nem beszélve, hogy itt tartózkodásunk óta talán most van a legszebb idő: szinte teljesen felhőtlen az ég és eléggé meleg van.

Különösebb cél nélkül elkezdünk sétálni Battery Park City-ben a parti sétányon, az Esplanade-on észak felé. Az első napokban már jártunk itt, de csak rövid sétát tettünk a WTC-től lefelé. Most épp az ellenkező irányba haladunk, mondván, esetleg elbattyogunk Tribeca-ig, ahol De Niro nevelkedett. Helyesebben TriBeCa, ami nem három békát jelent, hanem azt, hogy "Triangle Below Canal Street", azaz a Canal Street alatti háromszög. De erről még később lesz szó.

Azért később és nem most, mert végül nem megyünk addig, mivel a North Cove, az északi öböl után beleakadunk abba a kompkikötőbe, ahonnét New Jersey-be indulnak a hajók. Mivel a hományosan megfogalmazott NYC-programban az is szerepelt, hogy "azért majd NJ-be is átnézünk, hiszen ez Kevin Smith városa", igazi impulzus-turistákként felpattanunk a 10 percenként induló hajók egyikére és átkompozunk Hoboken-be. Elég érdekes egyébként, hogy ha az ember átnéz Manhattanből a Hudson túlsó oldalára, akkor ott már egy másik állam van, és amint végignéz a parton, azon a kis rövid szakaszon, ami Manhattannel párhuzamosan látható, kapásból hat darab, teljesen összeépült várost lát - ezek egyike Hoboken. (Hobokentől délre van Jersey City és Bayonne, északra Weehawken, West New York, Guttenberg és North Bergen. Ezek közigazgatásilag Hudson megye városai, vagy inkább városféleségei.)

A hajóból közvetlenül a Hoboken Terminal-ba érkezünk. Ide sem jöttünk azért egészen véletlenül, ugyanis a Volt egyszer egy Amerika egyik legfontosabb helyszíne ez, itt van az a csomagmegőrző, ahol az a bizonyos bőrönd van elzárva a főhősök által gyűjtött vagyonnal, ami körül aztán az események zajlanak. A szépen felújított földszinti nagycsarnokban nem ismertem rá a keresett helyszínre, így elkezdtem körbe mászkálni, mígnem a lerobbant emeleti részen megtaláltam, amit kerestem: a csomagmegőrző szekrények nincsenek ott, de maga a csarnok felismerhető és a rács is megvan, ami mögé a srácoknak be kellett menniük. (Akinek van kedve megkeresni: Volt egyszer egy Amerika 1 óra 18 perctől kell nézni. Rögtön utána jön egyébként az a kép a Manhattan Bridge-dzsel, amit Brooklynban kerestünk meg hétfőn.)



A Hoboken Terminal után kisétáltunk a partra és néztük, ahogy velünk szemben elterül Manhattan. Már csak azért a látványért is érdemes átjönni. Egy nagy séta után a Hoboken Terminalból vonattal (PATH Train), a Hudson alatt mentünk vissza Manhattanbe.



Este elsétáltunk a Central Parkba, természetesen a 72. utcánál, a Straberry Fields-en keresztül mentünk be, ahol is az Imagine mozaik elé rakott kartonpapírról értesültünk, hogy meghalt Michael Jackson és Farrah Fawcett. Európa ekkor még édesdeden aludt.

A parkba azért mentünk, mert aznap este volt a Shakespeare in the Park című, nagymúltú rendezvénysorozat keretében a Vízkereszt bemutatója, Viola szerepében Anne Hathaway-jel. Jegyet erre az előadásra nem lehetett venni, csak a szponzorok mehettek be, de mivel épp a szünetben értünk oda és simán vegyültünk a közönséggel, akár be is lóghattunk volna a második részre. Amúgy a színház büféjében a sok puccos nép között egy karakterszínész, Peter Coyote állt sorba. A neve csak útban hazafelé jutott eszembe, ne kérdezzétek, miért jegyzek meg ilyen fazonokat. :-)