Staten Island

Staten Island a város egyik legkevésbé ismert kerülete az öt közül, pedig számos kép él az agyunkban, ami hozzá kötődik, csak nem tudunk róla. Az egyik ilyen a Verrazano-Narrows híd, amelynek - főleg felülnézeti - látványa számos amerikai film része. Leggyakrabban azt látjuk madártávlatból, hogy a főhős áthalad autójával a hídon. A látvány nem keverendő össze egy nagyon hasonló, és ugyancsak gyakori képsorral, amikor ugyanezt a forgatókönyvi sablont (mármint hogy a főhős áthalad) alkalmazzák a Golden Gate híd esetében, ami ugyebár San Franciscoban található. A két - mellesleg döbbenetesen régi - híd annyiban hasonló egymáshoz, hogy mindkettő volt egy ideig a világ leghosszabb függőhídja: a Golden Gate 1937-es (!) átadásától 1964-ig, amíg a Verazzanót át nem adták; utóbbit pedig az angliai Humber Bridge győzte le 1981-ben. Amúgy könnyű őket megkülönböztetni, mivel egyrészt a Golden Gate narancssárga vagy piros (?), másrészt a kábeleket tartó két hatalmas acélkonzolon több felső keresztmerevítő van (azaz létraszerű), míg a Verazzanón csak egy-egy. Egyébként a Verazzano méreteit jól érzékelteti, hogy gyakorlatilag egész New Yorkból látszik, ha az ember olyan helyen áll, ahonnan rálátni az öbölre. (Lásd pl. az alábbi első képen, ami az Empire State Building tetejéről, a másodikon, ami a sétahajózáskor az East River felől nézve készült. De látszott pl. Coney Island-ről is.)



A másik Staten Island-hez kapcsolódó jól ismert dolog a szigetre vezető komp, ami mellesleg gyalogosok számára ingyenes! (Sajnos nem jut eszembe, hogy melyik filmben ez a komp valamilyen titkos találka színhelye, ahol a szokásos bizalmas megbeszélés zajlik a főhős és valami informátor között.) Ezzel a komppal indultunk el. Az út kb. 15 percig tart és Manhattan déli csücskétől haladva Saint Geroge-ba, átszeli a NY-i öblöt. Közben elhaladunk a Szabadság-szobor mellett és kitűnő kilátás nyílik Manhattanre. Ugyanazt a látványt kapjuk visszafelé lejátszva, amit annak idején a NY-ba hajón érkező bevándorlók milliói láttak.



A kikötőhöz kapcsolódik egy busz-terminál is, itt pattanunk fel az S74-es buszra (a korlátlan egyhetes Metró-kártyánk a buszokra is érvényes), amivel elbuszozunk Historic Richmond Town-ig, ami afféle falumúzeum. Hétfőn és kedden zárva, de ez pusztán annyit jelent, hogy a házakba nem lehet bemenni, maga a terület látogatható. Lényegében amúgy sem ez volt a fő cél, csak mint egyetlen Staten Island-i látványosságot, gondoltam, azért beiktatjuk a programba. Sétálgatunk a házak között, vidéki csend, jó levegő, erdő, patak, tavacska - és közben igyekszünk tudatosítani magunkat, hogy még mindig New York City-ben vagyunk!



A következő busszal, átszállással az S53-asra átmegyünk a Verazzano hídon keresztül Brooklynba, és rögtön az első megállónál le is szállunk. A hídra gyalog nem lehet felmenni - a Goden Gate-re igen, van is belőle gond -, így lesétálunk a híd lábánál haladó parti sétányra, ami egészen a Booklyn Br-ig felvezet, egyik kedvenc helye a NY-i kocogóknak és bicajosoknak. Nézem is vágyakozva a kerekezőket és elhatározom: fogok még én is bicajozni járni ide! :-)

Ahogy leérünk a híd alá, óriási nyüzsgésre leszünk figyelmesek: rendőrautók, mentők, tűzoltók, rendőrségi motorcsónak majd kisvártatva két helikopter. Az egyik rendőrkocsi megáll és a híd alatt horgászóktól kérdezősködik, kiderül, most ugrott valaki a vízbe a hídról, valószínűleg pillanatokkal a partra érkezésünk előtt. Az őt követő rendőrségi velorexet vezető officer ki is száll és rászól Sárira, hogy ne üljön a parti mellvédre, mert nincs kedve utánaugrani. A nyüzsgés még jó 20 percig is eltart, 3-4 alkalommal van szerencsén látni, ahogy a rendőrségi helikopter átrepül a híd alatt, ezt sikerül videóra is felvenni.



Hosszasan ücsörgünk, sétálgatunk és fotózunk az igen kellemes parti sétányon. Kényelmesen felbattyogunk a 92. utcánál lévő felüljáróig, mivel a partmenti főúton gyalog nem lehet átmenni. Pár perc sétára innen van az R metróvolnal Brooklyn-i végállomása, ahonnan a sok gyaloglástól jól kifáradva hazametrózunk.