A sétahajókázás helyett lehet választani egy rövidebb utat is: a Battery parktól ki Ellis Island-re és Liberty Island-re (vagy más néven Bedloe's Island-re), ahol a világ egyik legnagyobb közhelye áll, a New York-i Szabadság szobor. Viszont a szobor zárva van 2001. szeptember 11. óta, csak a talapzatban lévő múzeum látogatható, ezért aztán úgy döntöttünk, annak semmi értelme, hogy a szobrot alulról nézegessük, akkor már hajóról jobban mutat.
A hajó a mólótól elrugaszkodva délnek veszi útját és Manhattan nyugati partjával párhuzamosan haladva lecsurog a fáklyás csajig. Ott kicsit fesztiválozik, hogy a saját szemüktől megfosztott turisták kedvükre kitombolhassák magukat és alaposan megszemléljék a szobrot minden nézetből, szigorúan a digicam-ek néhány centis képernyőjén keresztül. Ezután keletnek fordul a bárka és megkerüli Manhattan déli csücskét. A WTC tornyainak hiánya ebből a nézetből a legfeltűnőbb, tényleg katasztrófa az a nagy luk. Képzeljétek el a Gellért-hegyet a mi propelleres csajszink nélkül (akinek kezében persze soha nem volt propeller, az egész csak városi legenda), Párizst Eiffel-torony nélkül, Londont a Big Ben helyén tátongó lyukkal! Persze a WTC talán nem volt ennyire jelképe NYC-nek, meg hát ott maradt nekik a saját Szabadság szobruk, na de akkor is...
A körút másik kiemelkedő pontja, amikor áthajózunk a két - ugyancsak alapvető jelképnek tekinthető - híd, a Brooklyn Bridge és a Manhattan Bridge alatt. A látvány, ami elénk tárul, minden percben, minden szögből és minden fényhatással ezerszer ismert már. Annál izgalmasabb és felemelőbb a saját szemünkkel látni. (Még ha a képkeresőn át is... :-))
A hajó megteszi ugyanazt az utat visszafelé is, nem mintha meg lehetne unni a látványt. A 83-as mólóhoz visszaérve elindulunk a Union Sq-re, ahova a megbeszéltük a találkát Reniékkel, hogy együtt kimenjünk Brooklyn zsidó-negyedébe, Williamsburgbe.
Bő fél órával előbb érünk oda, így beugrunk a téren egy cipő-áruházba, ahol találunk is egy szuper szandált, ami pótolhatja majd kedvenc nyári szandimat, amit már igencsak megviselt a kb. 6-7 év viselés. Be is vágtam egy NY-i kukába, szerintem méltó helyen végezte. Engem szerintem a kutya sem fog ide elhozni, ha netán az lesz a végső akaratom, hogy a Central Parkban szórják szét a hamvaimat. (Egész jó ötlet.)
A Union Sq péntek délután egyébként isteni hely: tele van fiatalokkal, mindenfelé ücsörögnek, beszélgetnek, gitároznak, énekelnek. Az egész csupa színes kavalkád, meg minden ehhez hasonló elképesztően elcsépelt jelzőt lehetne még összehordani róla. Hiába a rakás ifjú, lassan egy hete vagyok NY-ban, de még egy igazán jó csajt sem láttam. Bezzeg Jeruzsálemben! Oda nős ember jobb ha nem megy, mert folyamatosan az örök kárhozat vágya fogja kísérteni.
Renáta és Achilles megérkeznek, a subway L vonalára pattanunk fel, majd Brooklynban a Bedford Av-n le. A környék egészen fantasztikus: itt közvetlenül egymás mellett két merőben különböző negyed található: az egyik a világ minden tájáról idesereglett fiatal művészek negyede, ami olyan, mint a Soho lehetett akkor, amikor még nem turistalátványosság és a gazdag művészek lakóhelye volt; a másik pedig egy echte kóser zsidónegyed, amit péntek késő délután lévén elleptek a kaftánosok, az ortodox zsidók, többségükben hagyományos, kelet-európai zsidó viseletben, ami a 25 fokban és 80%-os páratartalomban külön élvezet lehet. (Persze ugyanezt hordják Jeruzsálemben is, ahol a páratartalom ugyan jóval kisebb, viszont 45 fok van.) Az aktív hitéletet az is jelzi egyébként, hogy az egyik sarkon elkap minket Achilles-szel két aktivista fiatal, imaszíjat tekernek ránk és elmondatják velünk - előimádkozva persze - a Smá Jiszraél-t.
Betérünk egy jópofa kocsmába, ahol homok van a padlón. Reniék már jártak itt, szándékosan vettük erre az utat. A pincérlány nagydarab szőke csaj, nagyon kedves, kérdezi, honnan jöttünk. Kiderül, ő horvát-olasz keverék, de már NY-ban nőtt fel. Hamburgert zabálunk, de igazit, nem ám olyan gyorséttermeset. Az igazi hambiban kurva nagy, vastag marhafasírt van, amit kérésednek megfelelő mértékben sütnek át. Ebben nem nyersen volt a hagyma, hanem rádobták a sütőplatnira néhány pillanatra, amitől igen finommá vált. Finom, házias, vastag sült krumplit hoznak hozzá, némi salátát, a dresszingeket pedig magad adagolod ízlés szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése