A múzeum éppen idén 50. éves, ebből az alkalomból az épület tervezőjének, Frank Lloyd Wright amerikai építésznek a munkáit bemutató kiállítást rendeztek. Ebben tervrajzok, makettek, skiccek tömkelege szerepelt, illetve a rámpa legfelső részén egy szakaszon magának a múzeumnak a tervezését és építését mutatták be. Ez a pasi egy nagyon érdekes építész volt, igen komoly elképzelései voltak arról, milyen kölcsönhatással van egymásra az építészet és a társadalom. Például több utópisztikus város-modellt dolgozott ki, köztük komplett projekteket, amik közül persze soha egy sem épült meg. (Néhányat meg tudtok nézni a neten is a kiállítás weboldalán a View Online Exhibition linkre kattintva.) Viszont megépültek érdekes céges és közösségi épületei - mint maga a múzeum ugyebár -, és szuper lakóházai. Egyik legismertebb, meg-nem-épült terve az Illionis toronyház, amiről részletes rajzok, sőt, egy utólag, erre a kiállításra elkészített háromdimenziós animáció is látható a Guggenheimben. Az építmény 1 mérföld, azaz kb. 1.600 méter magas lett volna, 528 szinttel, a tetején egy 100 méteres antennával, ami az 1.600 méterhez még hozzáadandó! (A WTC 415 méter volt, antennával együtt 526 m - tehát több mint háromszor akkorát akart volna a pasi építeni, ráadásul a terv idejében még a WTC nem is létezett, akkoriban az Empire State Building volt a csúcs a maga 381 méterével és 102 emeletével!)
Nekem ez volt a múzeum legemlékezetesebb része, a többi kiállítás a már szokásos kínálatot nyújtotta: itt is láthattunk egy rakás impresszionistát és expresszionistát Picassótól Pollockig.
A legtöbb múzeumban ki van írva, hogy tilos fényképezni, néhány helyen pedig csak a vaku használatát tiltják, de ahol tilos volt fényképezni, ott se nagyon láttam, hogy rászóltak volna az emberekre. A Guggenheim volt az egyetlen hely, ahol abban a pillanatban, hogy kivettem a gépet a táskámból, mellettem termett egy teremőr (ami itt nem nyugdíjas pedagógust és retardált fiatalmbereket jelent) és diszkréten megkért, legyek szíves, ne fotózzak. Pedig csak a rámpát akartam megörökíteni, de így sajnos belső fotót egyáltalán nem tudtam készíteni.
Mára eléggé kifáradtunk. A Guggenheim után elmentünk kajálni, majd a szállodába viszatérve - bár még csak fél hat felé járt az idő - úgy elnyomott az álom, hogy alig bírtam magamhoz térni valamikor f8 felé. Így aztán ez a nap elég rövidre sikeredett, de legalább kicsit megpróbáltam utolérni magam a blog-írásban. Mivel a múzeum a Central Park túlsó oldalán van, ezért oda is, vissza is sétáltunk. Visszafelé elhaladtunk a víztározó mellett, amely körül a NY-iak közkedvelt kocogópályája található. Sosem fogjátok kitalálni, mi jutott eszembe: egy film! :-) Minden idők egyik legjobb krimije, a fogászat népszerűségének sokat használó ("Biztonságos?") Maraton életre-halálra, melyben ide járt kocogni Dustin Hoffman, illetve itt áll az a szivattyúház, amelyben a film zárójelenete játszódik Laurence Olivier-vel és a híres gyémánt evéssel.
Este olvastam egy cikket az ÉS-ben az Ember a magasban című angol dokumentumfilmről, amely Philippe Petit-ről szól. Tudjátok ki ez az ember? Ő az, aki 1974. augusztus 7-én átsétált a WTC két tornya között több mint 400 méter magasban kifeszített kötélen. Nézegessetek képeket - ehhez szerintem nincs mit hozzáfűzni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése